Már évek óta okoz problémát az elhanyagolt támrendrendszer.

Komoly javítást nem , csak toldozgatást foldozgatást kapott.

Az idei évben igyekszem ezen javítani, hiszen ha végre lenne rendes termésem összedőlne az egész.

Az első lépcső a végoszlopok rendebetétele. Az oszlopok java nincs túl rossz állapotban, megfordítva őket még egy pár évet szolgálni fognak. 

Azonban az ültetvény készítésekor művelési utak nem maradtak a sor végeken. S mivel sehol sincs a végoszlopoknak támasza vagy horgonya hát minden megy amerre éppen kívánkozik. Ezt szerettem volna rendezni első körben. No nem a szépségért, mert arról itt már sajnos nem lehet szó, csak a funkcionalitás végett.

Az oszlopokat mindenütt beljebb fúrtam az első két tőke közé. Az utolsó tőkék majd kapnak egy egy karót.

A fúrást nagyon megkönnyítette egy bérelhető gépi fúró. A fejet a legnagyobb méretben kértem, 200-as átmérővel. Van persze nagyobb is, de az már kétemberes eszköz. Ez is megizzasztott rendesen, hiszen gyakran fogott gyökeret, s amikor a méteres gödör alját fúrtuk, hát bizony jó volt a gyerek segítsége megtartani és kiemelni is a gépet.

Azt kell mondjam, hogy igazán haladni - ebben az átmérőben - csak segítséggel lehet, kellett a két személy. (Vagy a nagyon jó fizikum.)

A szolid másfél nap alatt 55 lukat csináltunk, ezek egy része sorközbe is esik. Nem a fúrás volt a sok, hanem a megfelelő pozíciók megtalálása. Ezt üres terepen sokkal hamarabb is meg lehetne fúrni, de így tőkék közt elég macerás.

Az oszlopok átcserélését is elkezdtük már, de ez elég babramunka. Kiásni, kiemelni, megégetni, visszarakni, átdrótozni. Segített, hogy volt pár darab tartalékom, amikkel egyszerre több véget is ki tudtunk váltani. Sajnos a viharos szél megnehezítette a pörzsölő használatát.

Szerencsére jópár darab már a helyén van:

A sorvég horgonyok házilag készültek, igazi DIY verzió, és szerintem jobb/olcsóbb a gyári verzióknál.

De erről majd legközelebb.