Az év első melegebb napja nem csak engem, hanem a tavasz hírnökeit is kicsalogatta:

Harmadik szezonomat kezdem édesapám birtokán, amit még a '70-es években vásárolt. Sokáig távol állt tőlem a szőlő, de ahogy megváltozott körülöttem sokminden, visszakanyarodtam ebbe a kis völgyecskébe, ahol ma már egy elöregedett ültetvény várja, hogy valaki felkarolja, s új életet leheljen az apró birtokba.

Szép időt ígért az időjós, s ezen felbuzdulva egy szendvicses zacskó és egy palack víz társaságában neikiindultam a 2015-ös szezonnak.

Na ez így persze nem igaz, hiszen már 4-én is voltam kinn hordót kénezni, de az csak olyan villámlátogatás volt.

Nem felejtettem otthon az újonnan vásárolt fűrészt sem, ami nagyon jó szolgálatot tett, sok helyen kellett használnom. 

A tavaly vásárolt fiskars jó szolgálatot tesz, mert a vesszőket jól viszi, de ha combosabb darab kerül a pengéi közé, nem merem gyötörni. Így inkább azt az ollót használom mellé, amit még tán húsz éve vettem faternak, de mára sajnos a pengéje elkopott. De jó lenne, ha kapnék hozzá cseredarabot, mert ezzel a rávágós, áttétes öreg szerszámmal sokkal jobb dolgozni. A kihajthatós "bicska" fűrész szépen elfér a munkásnadrág oldalzsebében, s fogai is élesek még. 

A metszést a teraszokon kezdtem, ez amolyan hagyomány féle. Talán mert ott melegebb van.

Sajnos az ültetvény már öreg, ráadásul sosem lehetett rá azt mondani, hogy jó. Sok a gyenge tőke, különösen a felső részeken, aminek az okára a fűrész szépen rávilágított:

Annak ellenére, hogy a fűrészelés visszafogta a munkatempómat, egész jól haladtam: 2 teraszt szerettem volna megmetszeni, de majdnem mind a 3 készen lett. Azért csak majdnem, merthogy jóatyám most töltötte be a 86. évét, s igyekezni kellett, hogy időben ott lehessünk a szülinapi vacsorán.

Édesapám, Isten éltessen sokáig!