A facebook szőlő csoportjában megígértem egy kollégénak, hogy írok pár sort a bujtások eredményéről.

Nos vegyesek az eredmények. Vannak jól sikerült vannak, kevésbé jól sikerült és persze van halott tőke is.

A terület egyébként filoxéra által fertőzött.

Ami tapasztalat, hogy a bujtás leszívja az anyatőkét. Ez nagyon szépen látszik ezen a kadarka tőkén, ahol az anya már nem hajtott ki, szerencsére az új tőke elég vitális, igaz visszafogtam meglehetősen. 

Általánosságban elmondható, hogy visszaesik az anyatőke. A következő képen lévő kékfrankos hasonlóan erőteljes volt, mint a tőle balra lévő, de az új tőke kinevelése meglehetősen igénybe vette. A törzsön lévő vesszőt pont azért hagytam meg, mert az idén leválasztásra kerül minden bujtás, s ahol elöregedőnek láttam a fejet ott meghagytam egy vesszőt a törzsön, s majd abból nevelek új kart.

Erőteljes növekedésre van példa az anya elfáradása nélkül. A következő 2 kép Chardonney tőkékről készült. Az a tapasztalatom, hogy ez a fajta eddig jobban szerepelt.

Összességében azt mondhatom, hogy tűzoltásra alkalmas, de ültetvényt ezzel nem csinálnék. Fajta megmentésére kiválóan alkalmas. 

Ma már kevéssé alkalmazott szaporítási mód a bújtás.

Ezzel üzemi szinten sehol sem dolgoznak, hiszen filoxéra veszélyes, hozama sokak szerint elmarad az alanyra oltott tőkétől.

Viszont a leggyorsabb pótlási mód, amit apósom előszeretettel alkalmaz, igaz ő homokon védettebb mint én  a löszön.

Tavaly már egyet csináltam próbaképp, de nem igazán figyeltem oda rá, mégis megeredt szépen, talán 2016-ban termés is lesz rajta.

Az alap módszer a következő:

Ott ahol tőkehiány van a mellette levő tőkén kinevelünk egy vesszőt amit majd le lehet bujtani.

Ez első hallásra egyszerű, de tetejezéskor őseim eddig gajravágták az összes lehetőségemet, mert a 80 centis vesszőt, aminek levágták a tetejét nem lehet lehajtani kellő mértékben és kellő távolságra. Már az idény közben oda kell figyelni arra, hogy egy megfelelő vesszőt tudjunk nevelni.

A tő távolságot kimérve egy negyven centis gödröt ásunk, aminek az anyatőke felőli vége sekély, a másik vége pedig kb negyven centi mély

: 

Ebbe a gödörbe kell belehajtani a vesszőt, úgy, hogy a vége egy kicsit kikandikáljon, mintha egy szépkis oltvány lenne. Majd betemetni, karrózni/jelölni kell.

Én a gyakorlatlanságom miatt még nem raktam külön tápanyagot a tőkék mellő, de rendkívüli módon gyorsítja a bújtás termőre fordulását, ha rendesen ellátjuk tápanyaggal. Ennek egyik célszerű módja, ha a gödröt 2/3 részre osztjuk például egy vékony lemezzel, s az egyik részbe a vesszőt a földdel, másik részébe a trágyát/komposztot tesszük.

Én most az extra tápanyagot a rendesen eredő bújtásoknak lombtrágya és vízoldott műtrágya talajba injektálásával fogom pótolni.

Eddig 20 pótlást csináltunk még rengeteg van vissza, meglátjuk mit enged az idő.

Kedvenc bloggerem egy írása alapján próbáltam a Chardonney-t kezelni az idén. 19-es mustfokkal szedtem, ami a nyár végi sok esőnek és a korai szüretnek volt köszönhető. A korai szüret sajnos muszály volt:

Szerencsémre a hideg pincében nem indult be a must forrása, így egy tisztább, ülepített mustból fejtetettem le, s ahhoz adtam fehérbor fajélesztőt. A biztonság kedvéért felhoztam a pincéből. A forrása lassú, de folyamatos volt.

Sajnos mozgatni kellett, fell kellett hozzam a pincéből a tanyába, mert nem akart lenn beindulni. A tanyában azonban szépen elkezdett forni, az üvegballonban végig lehetett követni a forrás fázisait.

Akkor engedtem le amikor a hab már teljesen eltünt a tetejéről. A tanyában nem mertem hagyni, mert akkortájt azért még melegek voltak.

 Novemberben egyszer megfejetettük a fiammal, akkor kapott egy alap kénezést, majd december elején egy barátommal közösen palackba töltöttük.

 Sajnos a mennyiség még mindíg nagyon kevés, az 50 palack épp megtelt.

Majd jövőre.

Nagyon elmaradtam a bloggal, megpróbálok néhány dolgot bepótolni.

A tavalyi rossz év után nagyobb tapasztalattal vágtam neki az idei évnek. Komolyabban vettem a permetezést.

Jobban figyeltem a permetezési fordulókra, a mennyiségekre és a permetszerek váltására is. Folyamatosan adagoltam a lombtrágyát, az átlagos egy hektó permetléhez 1 liter vitaflóra szőlő került, illetve intenzív hajtásnövekedés időszakában kapott egy liter Fitohorm Turbó kálit.

A Cabrio Top miatt sokkal zöldebbek a levelek mint anno amikor nem használta jóatyám.

A hajtások szépen fejlódtek, de a kékfrankos terméskötődése vegyesre sikeredett:

Ennek ellenére volt ilyen tőkém is szüretre:

A zöldmunkám szerintem jól sikerült. Virágzás után leválogattam. A metodika az volt, hogy a termést adó marad, plusz a jövő évre maradó szálvessző és csap alapja. 

Sajnos a Chardonney gyengébb, sűrűbb részén idén is betalált a liszt, amit a Teldoros védekezés ellenére az eső miatti kirepedés és emiatt a botritisz követett. 

Így abból alig lett több mint tavaly.

A lisztharmat fertőzésem elsődleges oka a támrendszer állapota. Így nem tudom kellőképp szellősen tartani, mert a drótok összevisszasága ezt nem teszi lehetővé. Így amit lehet az ősszel/télen megtenni a javításra azzal leszek beljebb. 

Viszont jótékony volt az, hogy nem csonkáztam az idén. Tudom, hogy ez így furán hangzik, de a fürtzóna sokkal levegősebb maradt, ugyanis alig volt abban a régióban hónaljhajtás. Cserébe kerülgetnem aggatnom kellett a néhol 3-4 méteres hajtásokat. Mivel géppel nemjárom a szőlőt így nem okozott akkora gondot. A tetejezést augusztus második felében csináltam csak meg. A hosszú hajtások permetezése macerás volt, a lisztharmat enyhén megjelent rajtuk de a Chardonney fertőzését nem ennek tulajdonítom.

A tavalyi borzasztó év után az idei végre jobbnak ígérkezik.

A permetezésem, zöldmunkámtudatosabb volt mint a tavalyi.

Nem tetelyeztem, inkább kerülgettem. Ezt azért mert ősszel bújtani akarok. Cserébe alig van hónalj hajtásom, így amiket kitakartam fürtöket azok úgy is maradtak. A korai fajták már ehetők, legalábbis az őzek szerint. Úgy néz ki, hogy az idén is jelentős kártételre számíthatok tőlük.

Azt sikerült megállapítanom, hogy a lisztharmat fertőzésem elsődleges oka a támrendszer állapota. Illetve annak hiánya. Merthogy a drótok karók halmaza nem igazán támrendszer szerű. Szóval jó felé kezdtem a módosítást, de be kell fejeznem és rendbe kell tennem.

Azért, hogy több ilyen képem legyen.

Egy kis érdekesség: ezt a tőkét nem perrmeteztem az idén. Egy kipusztult tőke alanya hajtott ki évekkel ezelőtt, de eddig nem foglalkoztam vele. Nem permeteztem. Nagyon jó példa arra, hogy a kén mennyire jó atkairtó szer még év közben is. Sehol másutt nincs említésre méltó atka fertőzésem.

Ez egy igen rövid bejegyzés lesz.

Miért nem köt rendesen a szőlő?

Madárkás az egész, még ott is rosszul kötött ahol korábban nem.

Visszafogtam a rügyszámot, tavaly év eleje óta szinte minden permetezésben (kivéve virágzás és érés) volt lombtrágya magas bór tartalommal, külön foszfort is kapott most virágzás előtt.

A vesszők erőteljesek betegségnek nincs nyoma.

A kaszálás helyett a gyerekeimmel strandoltam, de úgy látszik, hogy nagyon is jól tettem, mert ez nem ér meg még egy jottányit sem.

Már évek óta okoz problémát az elhanyagolt támrendrendszer.

Komoly javítást nem , csak toldozgatást foldozgatást kapott.

Az idei évben igyekszem ezen javítani, hiszen ha végre lenne rendes termésem összedőlne az egész.

Az első lépcső a végoszlopok rendebetétele. Az oszlopok java nincs túl rossz állapotban, megfordítva őket még egy pár évet szolgálni fognak. 

Azonban az ültetvény készítésekor művelési utak nem maradtak a sor végeken. S mivel sehol sincs a végoszlopoknak támasza vagy horgonya hát minden megy amerre éppen kívánkozik. Ezt szerettem volna rendezni első körben. No nem a szépségért, mert arról itt már sajnos nem lehet szó, csak a funkcionalitás végett.

Az oszlopokat mindenütt beljebb fúrtam az első két tőke közé. Az utolsó tőkék majd kapnak egy egy karót.

A fúrást nagyon megkönnyítette egy bérelhető gépi fúró. A fejet a legnagyobb méretben kértem, 200-as átmérővel. Van persze nagyobb is, de az már kétemberes eszköz. Ez is megizzasztott rendesen, hiszen gyakran fogott gyökeret, s amikor a méteres gödör alját fúrtuk, hát bizony jó volt a gyerek segítsége megtartani és kiemelni is a gépet.

Azt kell mondjam, hogy igazán haladni - ebben az átmérőben - csak segítséggel lehet, kellett a két személy. (Vagy a nagyon jó fizikum.)

A szolid másfél nap alatt 55 lukat csináltunk, ezek egy része sorközbe is esik. Nem a fúrás volt a sok, hanem a megfelelő pozíciók megtalálása. Ezt üres terepen sokkal hamarabb is meg lehetne fúrni, de így tőkék közt elég macerás.

Az oszlopok átcserélését is elkezdtük már, de ez elég babramunka. Kiásni, kiemelni, megégetni, visszarakni, átdrótozni. Segített, hogy volt pár darab tartalékom, amikkel egyszerre több véget is ki tudtunk váltani. Sajnos a viharos szél megnehezítette a pörzsölő használatát.

Szerencsére jópár darab már a helyén van:

A sorvég horgonyok házilag készültek, igazi DIY verzió, és szerintem jobb/olcsóbb a gyári verzióknál.

De erről majd legközelebb.

Az év első melegebb napja nem csak engem, hanem a tavasz hírnökeit is kicsalogatta:

Harmadik szezonomat kezdem édesapám birtokán, amit még a '70-es években vásárolt. Sokáig távol állt tőlem a szőlő, de ahogy megváltozott körülöttem sokminden, visszakanyarodtam ebbe a kis völgyecskébe, ahol ma már egy elöregedett ültetvény várja, hogy valaki felkarolja, s új életet leheljen az apró birtokba.

Szép időt ígért az időjós, s ezen felbuzdulva egy szendvicses zacskó és egy palack víz társaságában neikiindultam a 2015-ös szezonnak.

Na ez így persze nem igaz, hiszen már 4-én is voltam kinn hordót kénezni, de az csak olyan villámlátogatás volt.

Nem felejtettem otthon az újonnan vásárolt fűrészt sem, ami nagyon jó szolgálatot tett, sok helyen kellett használnom. 

A tavaly vásárolt fiskars jó szolgálatot tesz, mert a vesszőket jól viszi, de ha combosabb darab kerül a pengéi közé, nem merem gyötörni. Így inkább azt az ollót használom mellé, amit még tán húsz éve vettem faternak, de mára sajnos a pengéje elkopott. De jó lenne, ha kapnék hozzá cseredarabot, mert ezzel a rávágós, áttétes öreg szerszámmal sokkal jobb dolgozni. A kihajthatós "bicska" fűrész szépen elfér a munkásnadrág oldalzsebében, s fogai is élesek még. 

A metszést a teraszokon kezdtem, ez amolyan hagyomány féle. Talán mert ott melegebb van.

Sajnos az ültetvény már öreg, ráadásul sosem lehetett rá azt mondani, hogy jó. Sok a gyenge tőke, különösen a felső részeken, aminek az okára a fűrész szépen rávilágított:

Annak ellenére, hogy a fűrészelés visszafogta a munkatempómat, egész jól haladtam: 2 teraszt szerettem volna megmetszeni, de majdnem mind a 3 készen lett. Azért csak majdnem, merthogy jóatyám most töltötte be a 86. évét, s igyekezni kellett, hogy időben ott lehessünk a szülinapi vacsorán.

Édesapám, Isten éltessen sokáig!